A kulcs

Bolgariabol jottem vissza, a kezemben meg mindig csak egy kulcsom van: az egri otthonomhoz.A cuccaim mindenhol van, egy resze hongkongban, egy resze m-on, egy resze hollandai konyvtarban. De kulcs csak egy van, vajon meddig lesz az a helyem, ahova barmikor johetek vissza, barmikor kinyilthatok az ajtot, es aludhatok ott is. A jelentosege azt, hogy barmikor,a mikor elfardtam, mindig ott var a kis szobam, ahol lehet kipikenni magamat. De semmi se tart orokke, ezt a lehetoseg mar lassan se aktualis: a fogadott anyukam el akar adni a hazat. De megis nagyon szerencsesnek tartom magamat, hogy ilyen sokaig volt egy kis sajat teruletem valahol kozep europaban.

Pesten is hajlektalan vagyok. Sok ismerosemnel maradhatok, csak kenyelmetlen. Raadasul mindig akarnak leitatni. Hol, mikor lesz egy csaladom?


Adj nekem egy otthont. Nincs semmim csak egy hegedu, de az egesz eletemmel fogadom, hogy orokke fogsz engem szeretni.

Holland

Amsterdam was like a dream city. When I got off from the train and looked into the beautiful cannel with boats full with flowers, I first time in my life understood what is cultural shock.

Of course it was unbearable to walk into such a stunning city without your friends besides you, laughing all together. Three little HK 'children' accompanied me to the airport this morning and presented me with chocolate and sanwhiches. Seemingly too afraid of me starving in this fucking expensive country. They were right.

I spent 50 euro for 2 nights in a hostel. And i can't see any chance I would go into any resturant. Although i feel poor, the impression of the place is rich. The colour and the good proportion urged me to wander till 10 pm.

Than i saw the red light district. Many choices they have. My friends who are boys would absolutely love this place.

And I can smell marihuanna everywhere.